Háttérképek
Szatmár megyei látványosságok letölthető háttérképeken.

Archív képeslapok
Archív szatmárnémeti és nagykárolyi képeslapok.

Szálláshelyek
Szálláshelyek Szatmár megyében.

Szatmári hírek
Szatmár megye hírportálja. Friss hírek, információk, programajánlók.

Szatmárnémeti

Román neve Satu Mare, német neve Sathmar.

8 km-re a Pete–Csengersima román–magyar határátkelőtől fekszik Szatmárnémeti municípium, Szatmár megye megyeközpontja. A város a Szamos folyó két partján helyezkedik el. A város neve Szatmár és Németi helységnevek, illetve a két település egyesítéséből ered. (A két város 1712-ben egyesült, majd három évvel később szabad királyi városi rangot kapott.)


A 2002-es népszámlálási adatok szerint Szatmárnémeti összlakossága 115142 fő, amelyből 1445 fő a közigazgatási szempontból ide tartozó, a várostól délre fekvő Szatmárzsadány településen él. Ebből 57,87% román, 39,33% magyar, 1,39% német, 0,96% roma és 0,5% más nemzetiségű. Míg a II. világháború előtt a lakosság egyharmadát a zsidó közösség jelentette, mára 30 főre csökkent a számuk.


Szatmárról már Anonymus Gesta Hungaroruma is említést tesz, Zothmar várként. Németi az itt lakó német telepesekről kapta a nevét, akik a hagyomány szerint Gizella királynéval, Szent István király feleségével érkeztek az országba. A település Szatmár és Németi egyesülését követően, a kiegyezés után fejlődésnek indult, ami különösen a 19. második felétől vált érezhetővé. 1871-ben már vasútvonal kötötte össze Nagykárollyal, majd  1872-től Máramarosszigettel, 1884-tól Nagybányával. l881-tól elektromos közvilágítást vezettek be, gyárak, bankok, szállodák létesültek. Ezek nyomai, emlékei ma is megvannak: Téglagyár, Gőztéglagyár, Gőzfűrész-telep, Pannónia szálloda (a város egyik szimbóluma, jelenleg Dacia Hotelként ismert. A szálloda vigadóterme ma a Dinu Lipatti Filharmóniának ad helyet), Viktória szálloda. Szintén ebben a periódusban (1904-ben) épült a Tűzoltó-torony, amely szintén egy szimbóluma a városnak.


Szatmárnémeti régi főterét ékesíti még a  Római Katolikus Székesegyház (1786-1789 között épült), a neogótikus stílusban épült Vécsey-ház, amely a Szatmári békének helyszínéül szolgált.


A város gazdasági fejlődésével a lakosság számának a növekedése is együtt jár. 1900 körül már 27000 főt számláltak. A növekedés fokozatosan tartott az 1990-es évekig, amikor csökkenővé vált a lakosság számaránya, főként az elvándorlásoknak köszönhetően.


Szatmárnémeti 1968-tól a tartományt felváltó megye székhelye lett, ami jelentős terjeszkedést eredményezett, több lakónegyed is épült, köztük a jelenlegi városközpont is, amit az 1970–80-as években Nicolae Porumbescu műépítész tervei alapján építettek.


Az 1970-es év történéseit beárnyékolta Szatmárnémeti törtetének legnagyobb árvize is, amely komoly károkat és emberi áldozatokat követelt.


Szatmárnémeti a megye kulturális és oktatási központja. Helyet ad a Szatmárnémeti Északi Színháznak, amelyben két társulat is működik, egy román és egy magyar, a Dinu Lipatti Filharmóniának, Szatmár Megyei Múzeumnak, számos középiskolának, szakközépiskolának és a Babes-Bolyai Tudományegyetem kirendelt tagozatának.


A  város jelenlegi arculatát uralja a központi helyen fekcő, 86 m magas Közigazgatási-palota, amely épületben számos megyei és városi érdekeltségű közhivatal működik.


Több, a városhoz városhoz kötődő  személyiségek emlékét őrzik köztéri szobrok, köztük Petőfi Sándor István-téri mellszobra (Deák Árpád alkotása), Kölcsey Ferenc (Lakatos Pál alkotása), Mihai Eminescu (Mircea Bogdan alkotása), Dr. Lükő Béla (Csapó Sándor alkotása).


Hasznos infók:

A Polgármesteri Hivatal honlapja
Szatmár megyei cégadatbázis
Szatmári hírek
A település adatlapja a Wikipédián