Nagytarna az ukrán határ mentén, szatmár megye legészakibb részén, az Avas hegység lábánál helyezkedik el, 60 km-re a megyeszékhelytől, a DN19-es, DN1C-es majd a 109M-es útvonalon közelíthető meg. A község, mely a Tarna patak völgyében fekszik négy településből áll: Nagytarna (községközpont), Avaspatak, Bocskó és Vágástanya. A 2002-ben végzett népszámlálás szerint a községben 3718 fő él, amelyből 89,64% román nemzetiségű, 4,54%  magyar, 4,46% roma, kevés szlovák és német. Az 1944-es deportálás előtt zsidók is éltek a térségben.

A községet a 15. században említik először. Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a környéken központi szerep jutott Nagytarnának. Miután a Perényi család birtokába került, szlovák, illetve német lakosok lettek betelepítve, akik szőlőműveléssel, bányászattal és fakitermeléssel foglalkoztak. A 20. század során kialakult határ megszüntette Nagytarna központi szerepét, perifériális helyzetbe került és elveszítette egykori vonzáskörzetét. 2002-ben Nagytarna lakossága 1936 fő volt.

A 19. században épült ortodox templom ikonosztáza jelenleg a Szatmár Megyei Múzeumban tekinthető meg, az állandó történelmi kiállítás részeként. A templomban van eltemetve a falu két híres személyisége: Antoniu Covaci esperes, és Athanasie Doroş, akinek nevéhez fűződik többek között a könyvtár létesítése és egy bankfiók megnyitása a községben.

Megyei szinten közismert az erdős területen elhelyezkedő valamikori gyógyfürdő, a Tarna-fürdő, mely mellett egy kis kápolna fekszik Az itteni ásványvíz ivókúrára és gyógyfürdőre is alkalmas. Szénsavas-kénes vize gyomor- és májbántalmak, valamint reumatikus megbetegedések orvoslására alkalmas. A fürdő felújítására tett próbálkozások sajnos mindidáig eredménytelenek.

Vágástanya, ahogy nevében is benne van, egy tanya, lakosságát csupán 6 fő alkotja. A 19. század elején Ukrajnából telepedett itt le néhány család, melyek kizárólagos jövedelemforrása a fakitermelés volt. Mára a házak nagyrésze és a felépített két templom is elhagyatottan állnak.

Bocskó  településen 647 fő él. Mivel a talaj itt nem alkalmas mezőgazdálkodásra, a lakosok többsége fakitermeléssel és famegmunkálással foglalkozik. A falu legjelentősebb személyisége Paul Augustin (1908–1989) parókus, aki doktori címet szerzett Rómában, és  1985-ig szolgálta a falu híveit.

Avaspatak nevét mintegy száz éve használják ebben a formában, előtte Szárazpatakként fordult elő. A falu első említése a 14. századból való, ez a település is a Perényiek birtokához tartozott. Legjelentősebb épülete az ortodox templom, amely 1889-ben épült. 1991–1992-ben belülről freskószerűen kifestették. A legutóbbi népszámláláskor 1129 lakosa volt.

Hasznos infók:

A Polgármesteri Hivatal honlapja
Szatmár megyei cégadatbázis
Szatmári hírek
A település adatlapja a Wikipédián