Háttérképek
Szatmár megyei látványosságok letölthető háttérképeken.

Archív képeslapok
Archív szatmárnémeti és nagykárolyi képeslapok.

Szálláshelyek
Szálláshelyek Szatmár megyében.

Szatmári hírek
Szatmár megye hírportálja. Friss hírek, információk, programajánlók.

Nagykároly

Román neve Carei, német neve Großcarol.

Nagykároly Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 35 km-re, a Csanálos–Vállaj magyar-román közúti határátkelőtől tíz kilométerre található város, a megye második legnagyobb települése.


Lakosságát tekintve, a 2002-es népszámlálási adatok alapján 23.182 lakosból 54,33% magyar, 41,55% román, 2,25% német, 1,66% roma, 0,21% egyéb nemzetiségű. Közigazgatásilag Nagykárolyhoz tartozik a tőle 7 km-re fekvő Szentjánosmajor.


Károlyi kastélyNeve az ótörök eredetű ómagyar  karuly (mai karvaly) köznévből származik, valószínűleg személynévi áttétellel. Középkori  névalakjai: Karul (1320), Karol (1385), Nagy-Károly  (1428). Előtagja a középkorban Szaniszló határában létezett Károlypusztától való megkülönböztetésére szolgált.


Nagykároly történelme szorosan összeforr a Károlyi családéval. Az első írásos említése 1213-ból való. A Kaplony nemzetség birtokolta egykor, leszármazottjuk a Károlyi család, a 14. századtól birtokuk központjává vált.


A 16.-17. században törökök, később a kurucok és labancok is támadták a várost,  pusztításokat végezve. A Rákóczi-féle szabadságharc idején, a város lakosságának nagy része elmenekült vagy meghalt. Emiatt Károlyi Sándor, a Szatmári békét követően katolikus svábokat telepítetett az elnéptelenedett birtokára.


A 18. században a város népessége jelentősen megnőtt és több etnikum is betelepedett, így a magyarok és svábok mellett románok és zsidók is letelepedtek.


1743-tól Károlyi Ferenc családonként 30-40 holdas birtokkal és kedvezményekkel csábította a sváb telepeseket. 1744-ben még csak hét sváb mesterember lakta. 1745 és 1747 között 31 württembergi és 31 környékbeli sváb gazda, 1748 és 1752 között 91 németországi és 38 Szatmár vármegyei sváb gazda költözött be. 1762-ben már 132 sváb családfőt számlált. 1774-ig újabb 17 sváb jobbágy és 49 zsellér érkezett Németországból, 31 jobbágy és 19 zsellér pedig a környékről.


Ekkor több templom is épült, majd 1848-ban megkapta a hivatalos városi rangot is, 1876-tól pedig rendezett tanácsú város címet kapott. Nagykároly történelméből sem hiányoztak a természeti katasztrófák: 1834-ben földrengés,  1836-ban és 1887-ben pedig tűzvész pusztított a városban. A gazdasági fejlődését elősegítette, hogy 1871-ben a Debrecen–Szatmár vonalon, majd 1887-ben Zilah irányába épült vasút.

 

 

1968-ban, a közigazgatási reformot követően csatolták Nagykárolyt az újjászervezett Szatmár megyéhez. 1995-től a település elnyerte a megyei jogú városi (municípium) rangot.


A város híres szülötteire szobrok illetve táblák emlékezetnek. Károli Gáspár, az első magyar bibliafordító szobra, amely (Deák Árpád műve) a református templom bejárata mellett található. A központban áll Petőfi Sándor költő és Kaffka Margit írónő (Deák Árpád műve) szobra. A központban található Avram Iancu mellszobra, melyet 1994-ben lepleztek le.


A város arculatát jelentősen meghatározza a Károlyi kastély és a körötte elterülő 10 hektáros védett dendrológiai park. A jelenlegi kastélyépület az 1794-ben épített kastély átalakítása révén jött létre, majd 1894-ben Károlyi István lovagvárrá alakítatta. Ma múzeum és könyvtár működik a kastélyépületben.

 


Szintén a város központját díszíti az 1769 és 1779 között épült, Kalazanci Szent József római katolikus templom, a barokk stílusban, 1758-ban épült Szent Mihály és Gábriel arkangyal ortodox templom. 1737–1739 között épült a Szent Mihály és Gábriel a görög-katolikus templom, 1746–1752 között épült a református templom.

 

 

 

Hasznos infók:

 

Nagykárolyi hírek

A Polgármesteri Hivatal honlapja
Szatmár megyei cégadatbázis
Szatmári hírek
A település adatlapja a Wikipédián