Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 20 km-re az E81-es út mentén terül el Erdőd. A település a Homoród csatorna és a Sós patak partján, a Bükki-dombság és az Alföld találkozásánál található.

A 2002-es népszámlálási adatok szerint az akkor még községségi rangú település, amely 2003-tól városi rangot kapott, és a hozzá tartozó falvak (közigazgatásilag hozzá tartozik Erdődhegy, Lajosmajor, Oláhgyűrűs, Nagymadarász és Sóspuszta) összlakossága 6486 fő volt. Arányokat tekintve 62,05% román, 20,1% magyar, 11,25% roma, 6,36% német és 0,24% egyéb nemzetiségű. Szatmár megye ötödik legnépesebb városa.

Az első írásos források, mint a királyi erdőispánság központját említik, akkor még Herdeud néven, 1215-ben, amely az erdővel borított Bükk-vidéket foglalta magába. Az erdőispánság a 14. század elején Szatmár vármegyébe olvadt.
1385-ben Balk és Drág máramarosi ispánok kapták meg a települést, majd a Drág  ágból származó Drágffy család, akik 1555-ös kihalásukig birtokolták Erdődöt és a környező településeket. Egykori várát Drágffy Bertalan építtette 1481-ben.

1565-ben János Zsigmond megostromolta és leromboltatta. 1727  és 1730 között Károlyi Sándor a romok felhasználásával építette fel várkastélyát,  Ybl Miklós tervei alapján. A vár kápolnájában esküdött örök hűséget egymásnak 1847-ben Szendrei Júlia, az erdődi vár intézőjének lánya és Petőfi Sándor 1847. szeptember 8-án.

Erdődnek ma is a legismertebb látnivalója az erdődi vár, holott a várnak ma csak romjai láthatók, mivel a II. világháborúban elpusztult.

Erdődhegy település az újonnan alakult, önálló faluként csak 1913-ban említik. Itt található a Szt. Donát tiszteletére emelt kápolna, amely már 1725-ben állt, építését Károlyi Sándor finanszírozta, a szőlőművelés hagyományához kötődik.

Lajosmajor település az első világháború után létrejött telepes falu. Román megnevezését (Baba Novac) Mihai Viteazul csapatainak közismert parancsnokáról kapta. Ortodox templomát 1936-ban építették, Istenszülő Születése titulussal.

Oláhgyűrűs település első írásos említése 1424-ből származik. A középkor folyamán a Drágfi család bélteki uradalmának volt a része. Szt. Mihály és Gábriel arkangyaloknak szentelt ortodox temploma 1909-ben épült.

Nagymadarász települést 1366-ban említik először az írott források. A falu ortodox temploma 1832-ben épült, Szt. Mihály és Gábriel arkangyaloknak szentelték. A mai római katolikus templom 1900-ból származik, Szt. Mária Magdolna tiszteletére szentelték.

Sóspuszta első írásos említése 1411-ből származik. Ekkor Szatmár városhoz tartozik, majd a 15. századtól kezdődően a falu eltűnik a történeti feljegyzésekből. Csak a 19. században említik ismét mint Oláhgyűrűs része. Önálló településsé csak 1956-ban nyilvánították.

Erdőd testvértelepülései: Trevoux, Franciaország (1990), La Martyre, Franciaország (1992), Szakoly, Magyarország (2004), Napkor, Magyarország (2005), Nagybereg, Ukrajna (2005).

Hasznos infók:

A Polgármesteri Hivatal honlapja
Szatmár megyei cégadatbázis
Szatmári hírek
A település adatlapja a Wikipédián