Háttérképek
Szatmár megyei látványosságok letölthető háttérképeken.

Archív képeslapok
Archív szatmárnémeti és nagykárolyi képeslapok.

Szálláshelyek
Szálláshelyek Szatmár megyében.

Szatmári hírek
Szatmár megye hírportálja. Friss hírek, információk, programajánlók.

Erdőd

Román neve Ardud.

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 20 km-re az E81-es út mentén terül el Erdőd. A település a Homoród csatorna és a Sós patak partján, a Bükki-dombság és az Alföld találkozásánál található.


A 2002-es népszámlálási adatok szerint az akkor még községségi rangú település, amely 2003-tól városi rangot kapott, és a hozzá tartozó falvak (közigazgatásilag hozzá tartozik Erdődhegy, Lajosmajor, Oláhgyűrűs, Nagymadarász és Sóspuszta) összlakossága 6486 fő volt. Arányokat tekintve 62,05% román, 20,1% magyar, 11,25% roma, 6,36% német és 0,24% egyéb nemzetiségű. Szatmár megye ötödik legnépesebb városa.

Az első írásos források, mint a királyi erdőispánság központját említik, akkor még Herdeud néven, 1215-ben, amely az erdővel borított Bükk-vidéket foglalta magába. Az erdőispánság a 14. század elején Szatmár vármegyébe olvadt.
1385-ben Balk és Drág máramarosi ispánok kapták meg a települést, majd a Drág  ágból származó Drágffy család, akik 1555-ös kihalásukig birtokolták Erdődöt és a környező településeket. Egykori várát Drágffy Bertalan építtette 1481-ben.


1565-ben János Zsigmond megostromolta és leromboltatta. 1727  és 1730 között Károlyi Sándor a romok felhasználásával építette fel várkastélyát,  Ybl Miklós tervei alapján. A vár kápolnájában esküdött örök hűséget egymásnak 1847-ben Szendrei Júlia, az erdődi vár intézőjének lánya és Petőfi Sándor 1847. szeptember 8-án.


Erdődnek ma is a legismertebb látnivalója az erdődi vár, holott a várnak ma csak romjai láthatók, mivel a II. világháborúban elpusztult.

Erdődhegy település az újonnan alakult, önálló faluként csak 1913-ban említik. Itt található a Szt. Donát tiszteletére emelt kápolna, amely már 1725-ben állt, építését Károlyi Sándor finanszírozta, a szőlőművelés hagyományához kötődik.


Lajosmajor település az első világháború után létrejött telepes falu. Román megnevezését (Baba Novac) Mihai Viteazul csapatainak közismert parancsnokáról kapta. Ortodox templomát 1936-ban építették, Istenszülő Születése titulussal.


Oláhgyűrűs település első írásos említése 1424-ből származik. A középkor folyamán a Drágfi család bélteki uradalmának volt a része. Szt. Mihály és Gábriel arkangyaloknak szentelt ortodox temploma 1909-ben épült.

 

 

Nagymadarász települést 1366-ban említik először az írott források. A falu ortodox temploma 1832-ben épült, Szt. Mihály és Gábriel arkangyaloknak szentelték. A mai római katolikus templom 1900-ból származik, Szt. Mária Magdolna tiszteletére szentelték.


Sóspuszta első írásos említése 1411-ből származik. Ekkor Szatmár városhoz tartozik, majd a 15. századtól kezdődően a falu eltűnik a történeti feljegyzésekből. Csak a 19. században említik ismét mint Oláhgyűrűs része. Önálló településsé csak 1956-ban nyilvánították.

Erdőd testvértelepülései: Trevoux, Franciaország (1990), La Martyre, Franciaország (1992), Szakoly, Magyarország (2004), Napkor, Magyarország (2005), Nagybereg, Ukrajna (2005).

Erdőd templom

Hasznos infók:

 

A Polgármesteri Hivatal honlapja
Szatmár megyei cégadatbázis
Szatmári hírek
A település adatlapja a Wikipédián