Háttérképek
Szatmár megyei látványosságok letölthető háttérképeken.

Archív képeslapok
Archív szatmárnémeti és nagykárolyi képeslapok.

Szálláshelyek
Szálláshelyek Szatmár megyében.

Szatmári hírek
Szatmár megye hírportálja. Friss hírek, információk, programajánlók.

Bikszád

Román neve Bixad.

Bikszád (románul Bixad) település Szatmár megyében, az Avasi medencében található, 55 km-re a megyeszékhelytől a DN19-es, majd a 109K jelzésű úton, Avasfelsőfalutól 7 km-re. Vonaton a Szatmárnémeti–Bikszád vasútvonalon közelíthető meg.  A község három településből áll: Bikszád, Terep (Trip) és Bujánháza (Boineşti).

A 2002-es népszámlálási adatok szerint a község lakossága 7544 fő volt, amelyből 97,78% román, 1,1% rroma, 0,53% magyar és 0,51% szlovák nemzetiségű.

Bikszád első írásos említése a 1478-ból származik. Bikszád egykor az avassági uradalommal együtt a meggyesi várhoz tartozott. Nevét ekkor Bykzad-nak írták.

A hagyomány szerint az itteni kolostort a 17. század végén alapították. Az alapítót, az Athos hegyről érkező, görög nemzetiségű, Ézsaiás (Isaia) szerzetest, 1701-ben egy konfliktus során megölték, a fából épült kolostor egy fél évszázadon keresztül lakatlan maradt. A 18. század közepén a Szent Bazil rendhez tartozó szerzetesek telepedtek le itt, és ők kezdték el kiépíteni kőből a jelenlegi kolostor-együttest. A század végén a kolostort egy tűzvész pusztította, ezért ismét újjá kellett építeni. Ekkorra a Szt. Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt kolostortemplom, az itt található csodatevő Szűz Mária ikon miatt a környék leglátogatottabb zarándokhelyévé vált. 1948-ig, a kolostor megszüntetéséig egy nyomda is működött a kolostorban. 1981-től a kolostort ismét újraszervezték, ma ortodox szerzetesek lakják.

A településnek a XIX. század első felében több birtokosa is volt: például a gróf Teleki, a gróf Károlyi, báró Wesselényi, báró Vécsey, Bagossy, Becsky, Darvay, Nagy, Szirmay, Máthay, Mándy, Dózsa, Tatár, Finta családok.

A 19. század során, az itt kiépült gyógyfürdő miatt Bikszád nagy ismertségre tett szert. Rengeteg gyógyulni vágyó látogatta, vizét palackozva a világ minden részére szállították. A település fontosságát mutatja, hogy 1906-ban kiépült egy keskeny nyomtávú vasútvonal Szatmárnémeti felé, amelyet később normál nyomtávúvá alakítottak. A fürdőélet mára teljesen megszűnt, az egykori villákban és a fürdő épületeiben jelenleg tüdőszanatórium működik.

 

 

Az 1706 fős Bujánháza első említése 1490-ből származik. A 19. században a mai Szlovákia területéről bányászokat telepítettek ide, közösségük máig meglehetősen nagy számú. A falu érdekessége a Bélavára nevű dombon feltárt bronzkori erődítmény, amelyet a középkorban is laktak. Bujánháza határában jelentős paleolitikum kori leletek is előkerültek, amelyek az ember legkorábbi megtelepedésére utalnak a megye területén. Az Istenszülő elszenderülésének szentelt ortodox temploma a 19. század végén épült.
A 3061 lakosú Terep a község legnagyobb lélekszámú faluja. Első írásos említése 1493-ból származik. Az Istenszülő elszenderülésének szentelt ortodox templom 1955-ben épült, míg a görög katolikus templom 1991-ben.


Hasznos infók:

 

A Polgármesteri Hivatal honlapja
Szatmár megyei cégadatbázis
Szatmári hírek
A település adatlapja a Wikipédián