Aranyosmeggyes Szatmárnémetitől 22 km távolságra található, keleti irányba, a Szamos jobb partján. Megközelíthető közúton a 192-es megyei úton, vasúton pedig a Nagybánya-Szatmárnémeti vasútvonalon. A 2002-es népszámlálási adatok szerint 7249 fős község, ezzel az egyik legnépesebbnek számít a megyében. A község települései: Aranyosmeggyes, Szatmárgörbed, Szamosberence, Patóháza, Józsefháza, Meggyesforduló és Aranyosmeggyesihegy. Nemzetiségi megoszlás szerint: 78,5% román, 18,44% magyar, 2,53% roma és más nemzetiségűek. A községközpont 2002-ben 2704 lakost számlált.

Már az őskorban is lakott település volt, ezért számos régészeti lelet kötődik Aranyosmeggyeshez. Ezek közül a legismertebb a dák égetőkemence.

Aranyosmeggyes nevével 1271-ből származó forrásban találkozhatunk, a német hospesek kapcsán, majd egy évszázaddal később a Móric család tulajdonaként említik. A 14. századból több pápai oklevél is említi, amelyek szerint 1215 előtt elvették a románoktól. A 16. században a Báthory család tulajdonaként említik, mezővárosi rangú településként.

A község jelentős látnivalója a reneszánsz kastély, amelyet Lónyai Zsigmond építtetett.  A kastély későbbi tulajdonosai között említik a Wesselényi és a Teleki csládot is, majd az 1920-as években II. Károly román király vásárolta meg. Mivel nem volt használatban, állapota leromlott. 1941-ben ugyan felújították, de a visszavonuló német csapatok 1944-ben felgyújtották.

A lakosok elsősorban a mezőgazdaságból, valamint ipari, szolgáltatási egységekből élnek. A hagyományos helyi szilvapálinkát előállító üzeme, a bentonitgyár és gázelosztó központ is megtalálható.

Józsefháza  2002-ben 1140 lakost tartott nyilván. A középkor folyamán a meggyesi uradalom része, később a Károlyi család birtoka volt. A 18. században svábokat telepítettek be, akik 1896-ban római katolikus templomot építettettek. Ortodox templom 1880-ban épült, egy 18. századi fatemplom helyére, aminek oltárköve napjainkban is látható. Református temploma 1797-ben épült.

Patóháza a második legnépesebb falu a községben, 1164 lakost jegyeztek a 2002-es népszámláláskor. 1215-ben említik először, akkor még Magasmart néven. Református templomát 1896-ban építették, ortodox templomát 1879-ben szentelték fel.

Szamosberence 704 lakost számlál. A középkorban a megyeslajai uradalom része volt, majd a 17. században a szatmári Református Kollégiumnak adományozták, később a jezsuita rend birtokának számított. Az 1970-es árvíz a települést is súlyosan érintette, nagy számban mosta el az épületeket.

Szatmárgörbed a középkorban a megyesaljai uradalom része, a 17. században a Károlyi család tulajdona. Meggyesforduló  és Aranyosmeggyesihegy 1956-ig Aranyosmeggyes része volt.

Hasznos infók:

A Polgármesteri Hivatal honlapja
Szatmár megyei cégadatbázis
Szatmári hírek
A település adatlapja a Wikipédián

Videófelvétel Aranyosmeggyes látványosságairól - a Szatmár Megyei Múzeum engedélyével